Kiút a céltalanságból fakadó szenvedésből

Kiút a céltalanságból fakadó szenvedésből

Nagyon szeretem a logoterápia megközelítését, amely pontosan abban segít, hogy minden életszakaszodban és bármely nehézség közepette megtaláld az értelmet az életedben. Ha ez megvan, az szilárd alapot ad ahhoz, hogy elrugaszkodj, amikor padlón vagy. S ha éppen szárnyalsz, akkor is iránymutatást jelent az életből fakadó öröm felé.

Röviden a logoterápiáról

A logoterápia nagy figyelmet fordít a megváltoztathatatlan sors miatt szenvedő emberre. Segítségével pont az olyan élethelyzetekkel való megküzdéshez nyerhetsz tartást és erőt, amelyek sorsszerűen bukkannak fel az életedben.

Lehet az egy súlyos betegség, baleset, totális anyagi vagy érzelmi lenullázódás, amelyből úgy érzed, nincs kiút. vagy szükséget szenvedő embernek olyan szellemi tartást adjon, amely megmenti őt a kétségbe eséstől. A reménytelennek tűnő élethelyzetek sokkszerűen törnek be az életbe és megingatják a hitet, gyakran szilánkos darabokra törik a jövőképet és minden korábbi pozitív elképzelést az életről.

Hogy lehet talpra állni újra egy méltatlan, elkerülhetetlen, igazságtalan élethelyzetből?

Pontosan erre a kérdésre kereste a választ Viktor E. Frankl is, aki a logoterápia megalkotója. Frankl pszichiáterként négy koncentrációs tábort is megjárt – köztük egyik Auschwitz volt. Rengeteg szenvedés szemtanúja és elszenvedője volt. A méltatlan, igazságtalan és elkerülhetetlen helyzetében sorstársaival együtt ő maga is próbált túlélni. Figyelte, ahogy vannak, akik egy ponton végképp összetörnek, feladják és belehalnak, míg mások különféle módokon kapaszkodnak bele az élet minden apró mozzanatába. Frankl, a koncentráció tábor pszichológiája című tanulmányában arról is ír, milyen fázisokon megy át az ember a táborba kerüléstől a kiszabadulásig. Saját tapasztalata is alátámasztja, hogy a táborban kerülés kezdetén, a helyzet kilátástalansága, a nap minden órájában és percében kiszámíthatatlanul jelenlévő veszély, mások halálának közelsége természetessé tette az öngyilkosság gondolatát.

KEZDETI SOKKTÓL AZ ÉLET ÉRTELMÉIG

A kezdeti sokk hatására nagyon is érthető volt annak a mérlegelése, hogy véget vetnek az életüknek. Később a halálvágyat az apátia váltotta fel. Ez egy olyan sajátos, a külvilághoz való alkalmazkodás volt, amiben minden igyekezet egyetlen pontra koncentrálódott: túlélni az adott napot. Ez csak úgy volt lehetséges, ha el tudták érni, hogy figyelmüket valamely jövőben megvalósítható cél felé irányították (be nem fejezett munka, életmű, hozzátartozó, aki kint várta stb.) Elveszett viszont az a táborlakó, aki nem tudott bízni a jövőjében. A jövőbe vetett hit, az életkedv elvesztése, nagyon gyorsan testi és lelki hanyatlást, állapotromlást hozott magával.

Sokszor bebizonyosodott, hogy az életkedv, életerő elvesztése egyedül attól függött, hogy a lágerfogoly hitt-e abban, hogy van értelme az életének. Ennek az értelemnek az akarása volt a túlélés záloga.

Te döntöd el, mire figyelsz.

Amikor egy komolyabb nehézséggel nézel szembe, legyen az súlyos betegség, pszichés panaszokkal járó totális padlófogás, úgy fogod érezni, hogy megszűnt a kontrollod életed eseményei felett. De még ilyenkor is van döntési lehetőséged! Dönthetsz arról, hová teszed a fókuszt, hogy mire figyelsz.

Nagyobb látószögben a szenvedésről

Össze nem illőnek tűnhet, hogy párhuzamot vonok a koncentrációs táborélet és a mai világ szenvedésmegélése között. Tény, hogy a mai modern kor emberének itt Európában nem kell átélnie – szó szoros értelmében véve – a koncentrációs tábor borzalmait. (Bár sajnos a szomszédunkban zajló háború kapcsán ez is változóban van.) Ugyanakkor, közel azonos módon keretbe foglalhatja életét az a reménytelenség és kilátástalanság, amely az értelmes életbe vetett hit elvesztéséből fakad. A mindennapokban jelenlévő rohanás, stressz és teljesítménykényszer, az egyre jobban elterjedő „civilizációs betegségek”, az öröm képességének elvesztése, a kiégés, a szenvedélybetegségek megjelenése során azt élik meg, hogy elveszett a kontroll saját életük és döntéseik felett.

Ha közel állsz ahhoz, hogy visszaszoruljon életedben az alkotás szabadsága, ha alig találsz örömet az életben, növekedésnek indul a szenvedés. A szenvedés elviselésének egyetlen lehetséges módja, ha értelmet nyer. Ez akkor tud megtörténni veled, ha változtatsz azon, ahogy szemléled a világot és valami nagyobb felé irányítod a figyelmed.