Mentálhigiéniás szakemberként naponta találkozom a szenvedés valamely formájával. Olyan emberekkel dolgozom, akik életük valamely területén nehézséggel, kihívással küzdenek, esetleg egy ponton teljesen elakadtak. A nehézségek, elakadások, különböző testi-lelki panaszok, kilátástalannak tűnő, vagy megoldhatatlannak hitt élethelyzetek formájában mutatják meg magukat, maguk után vonva egy egyre szűkülő élet- és mozgásteret.
Amikor a régi megoldások felmondják a szolgálatot…
Jellemzően az emberek akkor fordulnak külső segítségért, ha az eddig működtetett megoldókulcsok használhatatlannak bizonyulnak. Több-kevesebb küzdelem már történik az előtt, hog hozzám fordulnának. Közös pont a klienseimben, hogy bár különböző élethelyzetekkel, különböző problémákkal érkeznek, egytől-egyig mély szenvedésként élik meg állapotukat.
A terápiák célja az kellene, hogy legyen, – akár orvosi, akár egyéb jellegű a terápiás folyamat – hogy a segítséget kérőt olyan állapotba hozza, ahol a szenvedés mértéke csökken azáltal, hogy a vele történtek új megvilágításba kerülnek.
Terápiás munka holisztikus szemléletben
Számomra elképzelhetetlen egy terápiás munka holisztikus szemlélet nélkül. Amikor együtt dolgozom a kliensemmel, több olyan technikát is alkalmazok, amelyek segíteni tudnak a szenvedést okozó helyzeteket új keretek és felismerések közé helyezni. Kiváló lehetőséget jelent erre a családállítás, a logoterápia és a kognitív viselkedésterápia is. Ezek mindegyike képes új támpontot adni a segítő beszélgetések kapcsán.
Ahogy együtt dolgozunk klienseimmel, viszonylag könnyen láthatóvá válik, hogy életét mennyire és milyen módon határozza meg a családi rendszerének működésmódja. Minden esetben láthatóvá vált az az egyszerű tény is, hogy valójában nem az események okozzák a szenvedést, hanem a történtek értelmezése és az annak tulajdonított magyarázat.
Bóna Lászlóval és a homeopátiával való találkozásom a fentebbieken túl olyan látásmóddal tágította a munkamódszerem, ami túlmutat azon, hogy a családi kapcsolatok mélyén meghúzódó strukturális problémák rendezését tekintsem elsőrendű feladatomnak.
A homeopátia megismerése óta az életeseményekben kirajzolódó mintázaton és a mintázat által megjelenő sorsformáló erőn van a hangsúly, amikor klienseimmel dolgozom. Ez a mintázat és hatóerő, nem csak a múltbéli tapasztalatokat határozza meg, hanem magát az embert is.
Mi az az erő, ami működteti az életet?
Az élethez sokkal több közünk van, mint azt elsőre gondolnánk. Már születéskor – vagy akár jóval előbb – meghatározó erővel rendelkezünk. Ez az erő éltet és terel bennünket személyes megtapasztalásaink felé. Amikor kliensem elkezdi felismerni szenvedésének mintázatát, kapcsolatba kerül az életét működtető nagyobb erővel.
Terápiás munkám során megtapasztaltam, hogy a homeopátiás szemléletet követve lehetőségem nyílik a hozzám fordulókat összekötni az őket működtető erővel. Amikor ez megtörténik, az felismerik valódi lehetőségeiket és tudatosabban kezdik formálni sorsukat.
